Rólam – neked
„Segítek megnyitni az utad önmagad felé
a vizualitáson keresztül.”
Sok egyéb mellett létezik egy képalkotó és egy segítő énem. Örülök, ha gazdagabban távozol, miután találkoztunk. E kettőt ötvözöm munkámban: azért készítek képet, hogy Valaki, valahol, többnek érezze az életét tőle.
A képeimen keresztül is Te nyílsz meg előttem. Hiszem, hogy nem mint „ügyfél” jössz, hanem mint „lélek”, aki szeretne fejlődni és engem kér fel, hogy ebben segítsem. Szívesen eleget teszek és megtisztelve érzem magam.
Az oldalon látható képek mögött sokévnyi tapasztalat áll – mind képalkotás terén, mind az emberek meghallgatása és segítése terén.
Felsős korom óta járok rajzszakkörre. Volt szerencsém kipróbálni olyan eszközöket, ami amatőr művészek közül keveseknek adatik meg: mély-, sík- és magasnyomási technikákat (rézkarc, akvatinta, fametszés, papírmetszés), kompresszoros festékszórást, szén- és pasztellrajzot, akvarellt, tűzzománcot.
Mesterem tanított meg a dolgok sok szempontú vizsgálatára, s hogy van az a kép, ahol célszerűbb megfordítani a lapot, és újrakezdeni az alkotást a toldás-foldás helyett. Azt is, hogy időnként álljak hátrébb és vizsgáljam meg az összhatást. Azóta az életben is gyakran alkalmazom ezeket a tanításokat.
Nagyjából ugyanekkor tanultam meg használni egy öreg Zenit-Practica öszvért. Később fotótanfolyam nyitott a szemléletemen, ahol nemzetközileg elismert nevek tanácsait hallgathattam-próbálhattam.
A készült képekből több önálló kiállításom is volt, valamint pályázatokon is szerepeltek.
Coachnak ugyan nem tanultam, azonban rengeteg megtisztelő titkot bíztak rám az évek alatt, amit nem tudom, mivel érdemeltem ki. Talán, hogy igazán szeretem hallgatni az embereket. Szeretem, ha mesélnek nekem.
A segítő szándék pedig hozzájárul mindehhez. Talán a magam háttértörténetével magyarázható, talán örökölt tulajdonság, nem tudom. Élek vele (mások javára) és ennyi a fő.
Mindig „jártam a magam útját”: ugyan remek eredményeket hoztam a suliból, sok különórára jártam, azonban nem ez működtette a motort.
Mindig kitaláltam egyéni projekteket, amelyek valami pluszt adtak a világnak: táncestet gimiben, versenykert építését az egyetemen, steampunk fotós workshopot fotós tanoncként, babaklubot GYES alatt.
Gyerkőcömmel a karomban a bakancslistám elemei is megváltoztak, s ezeknek is kezdtem utánajárni:
- Gyermekkönyv-illusztrálás
- Akvarellfestés magasszintű megismerése
- Karakterrajzolás kigyakorlása
- Pólónyomás kézműves foglalkozás
- Vállalkozás megteremtése
- Munkában is érezni, hasznos vagyok…
Ezek aztán mind a jelenlegi missziómban álltak össze egy csomóponttá:
„Segítek megnyitni az utad önmagad felé a vizualitáson keresztül.”
